Halottak napjától Virágvasárnapig

Cikkek az előadásról:

2004.május 05, szerda

Halottak napjától Virágvasárnapig

A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház tavalyelőtt mutatta be első önálló előadását, a Vörös bál c. színdarabot. Az idén újabb ősbemutatót tart a MKUK, Halottak napjától Virágvasárnapig címmel.

A drámát Siposhegyi Péter írta és a darab a Szabadkán tevékenykedő, életét a magyar könyvek szolgálatába állító Kende Ferenc életéről és hányatott sorsáról szól, felrajzolva egyben a Trianon után az anyaországról leszakadt nemzettestek szellemtörténetének egyes vonatkozásait is. Az előadást Andrási Attila rendezte. Főszereplők: G. Erdélyi Hermina, Káló Béla, Péter Ferenc, Csernik Árpád szabadkai művészek. Az előadás zenéjét Barabás Zoltán komponálta.
Az ősbemutató a Cnesa OMI szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával készült.

2004. június 1., kedd

Embert próbáló történelmi idők

Ősbemutató Magyarkanizsán

Szombaton Magyarkanizsán ősbemutatót tartott az Udvari Kamaraszínház. A Halottak napjától virágvasárnapig c. előadás szövegét Siposhegyi Péter írta, a szabadkai Kende Ferenc feljegyzései alapján. A hányatott sorsú Kende, és a körülötte felsorakozó emberek magatartása tipikusnak mondható egy-egy történelmi helyzetben, ami próbára teszi a jellemet, az élni akarást. Van, aki szembefordul, mint az őrnagy (Péter Ferenc alakítja), más mepgróbálja megtenni azt, amit a helyzet megenged, mint a lapszerkesztő (Káló Béla), de akadnak olyanok is, akik a saját javukra fordítják történteket, ha kell, nevet is változtatnak (Csernik Árpád).
A Barabás Árpád által összeválogatott zene a kor slágereit idézi. A kis csapat szenvedélyes, magas hőfokú előadást nyújtott, teljes beleéléssel, drámai szembeszegüléssel. A történet az első világháború befejezésekor kezdődik, itt nálunk, a nagy sorsforduló idején és a második világháború kezdetekor ér véget. Három férfit és egy nőt látunk viaskodni ebben az embert próbáló történelmi fordulóban. Az örök nő (G. Erdélyi Hermina alakítja) ingatag, kicsit butuska, úgy lobban föl a körülötte lévő férfiak iránt, ahogy a sors hozza.
Szövegközpontú színdarabról van szó, ahol a látványosságnak nincs szerepe – a rendező, Andrási Attila ehhez a napjainkban már szokatlan, puritán játékstílushoz tartotta magát. A színpadon az egyetlen díszlet egy szék, amely szimbolikusan hol díszes karosszék, hol szegényes ülőalkalmatosság. Emlékezetes marad Csernik Árpád alakítása, aki pesti ficsúrból az új rezsimben szadista fenevaddá alakul át. Péter Ferenc robusztus őrnagya felvillantja az örök kérdést: ha ember akarsz maradni, bármilyen körülmények között, érdemes-e meghunyászkodni, vagy inkább cselekedni kell? Káló Béla hitelesen alakítja a vívódó értelmiségit, az a fajta, akire minden rezsimnek szüksége van, s ezért igyekeznek megtörni, beszervezni, felhasználni.
A darabban felmerült dilemmák, magatartásformák ma is időszerűek, mindenki maga dönti el, hogyan vállalja sorsát, szerepét.
Az ősbemutatóra a magyarkanizsai Cnesa Omi szervezésében került sor, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a NKÖM támogatásával.

SZEMERÉDI Magda

2004. június 6., vasárnap

Halottak napjától virágvasárnapig

Siposhegyi Péter színházi darabjait az utóbbi időben csak külföldön nézhetem. Mert ott játsszák. Budapest szabadon lézengő színházai nem akklimatizálják a már-már középkorú szerző darabjait. Talán azért, mert színjátékai a
magyarokról, nemzeti múltunkról emlékezik, vagy a viszontagságos rendszerváltás paradoxon tragédiáiról.
Szerb szomszédaink mostanában magyarveréssel is foglalkoznak. Albánoktól, horvátoktól, bosnyákoktól és a NATO-tól kikaptak, így védtelen kisebbségeiket alázzák az erősebb nacionalista jogán.
Ezért is volt bizarr a Ma-gyarkanizsán játszott ősbemutató, ahol a Szabadkai Magyar Színház tagjai előadták Sipos-hegyi Péter Halottak napjától virágvasárnapig című darabját. A dráma (és ezért is volt fenséges a premier helyszíne) arról szól, hogy miként élték át a délvidéki magyarok Trianont. Az elszakadás, az identitáshiány, az asszimiláció mostohasága ejti tragikus gondolkodóvá a befogadó nézőt, és főleg azt a közönséget, amelyik még nem élt a nemzetrész elszakításakor. Sok dédunoka döbbenten tanulta őseik múltját, minden tragikumával együtt. Mert idáig ez tabutéma volt. A premier napján nem messze Magyarkanizsától, Temerinben három magyar nemzetiségű fiatalt vertek meg csak azért, mert magyarok. Közben Szili Katalin Belgrádban tárgyalt arról is, hogy ezek a magyarellenes atrocitások nem ildomos dolgok.
Élmény volt az este. Nem sírtunk, nem zokogtunk, mert nem volt orrfacsaróan geil a darab. Szenvtelen tényfeltárást láthattunk valódi cselekménnyel, G. Erdélyi Hermina, Péter Ferenc, Káló Béla és Csernik Árpád délvidéki színészek megszemélyesítésével. A rendező Andrássi Attila.
A bemutató pünkösdkor volt, virágvasárnap után, mert a diktátum kezdete is erre a napra esett. A teltház vastapsos közönsége aztán szétszéledt a borongós, esős éjszakában. Mi beültünk egy bisztróba, és csevap-csicsát rendeltünk. Törtséges szerb nyelven. Tört magyarsággal válaszolt a pincér, akit magyar névvel illettek a szülei után. A vacsora finom, és valódi bal-káni ízű volt. A sör mellett arról elmélkedtünk kollégáimmal, hogy nem is olyan nagy baj, hogy Siposhegyi darabjait külföldön játsszák. Tavaly Romá-
niában (Ploesti) volt egy premiere. Most Moldova fővárosában, Kisinyovban készül egy új bemutató. Shakespeare-t is játszanak külföldön, és ennek igencsak örülnek az angolok. Mi is örüljünk.
Utóirat: Most tudtam meg: Kaposvárott mégis bemutatják Siposhegyi új színdarabját. Úgy látszik, megtört a befogadók jege.
(B. Z.)