Magyar Szó - 2002. október 13.

Vörös bál

A Kosztolányi Színház október 19-én bemutatót tart Kanizsán -- Kortárs magyar dráma 1918/19-rõl Andrási Attila rendezésében

             E hó 19-én tartja a Kosztolányi Dezsõ Színház az idei évad elsõ bemutatóját Kanizsán. Németh Ákos kortárs magyar drámaíró Vörös bál címû mûvének rendezõje Andrási Attila.
             -- Akár több éves tervet is nagyon könnyû vázolni, de mindannyian tudjuk, hogy ennek megvalósítása pénz-, hely- és idõfüggõ. Éppen ezért három hónapra készítettem tervvázlatot. A Kosztolányi Színház anyagi kerete elég szûkös, s természetesen ez nagyban befolyásolja majd mûsorterveinket, ezek valóra válását. Nincs saját színháztermünk, tehát a szabadkai Népszínház magyar és szerb társulatával kell állandóan egyeztetnünk a színpadhasználat idõpontjait. Ha a Jadran színházterme ismét alkalmassá válik elõadások tartására és két tér áll rendelkezésre, nem hiszem, hogy az egycsapásra maradéktalanul megoldja a problémát. S mint köztudott, a Kosztolányi Színház nem rendelkezik állandó társulattal -- és jelenleg a filmforgatás is leköti a vajdasági magyar színészállomány jelentõs részét --, sõt a színházban nincs minden munkahely betöltve, úgyhogy szinte minden az én vállamat nyomja most -- mondta Szloboda Tibor igazgató, aki kifejtette, egy olyan irodalmi estet terveznek -- Katkó Ferenc összeállításában --, amelyen olyan orosz költõk mûvei szerepelnének, mint Joszif Brodszki, Vlagyimir Viszockij, Ahmatova. Diákoknak szeretne monodrámát készíteni Káló Béla. Mess Attila pedig diákszínpadot vezet, ezt a Gyermekszínházzal karöltve vállalták fel, mindemellett egy koncert is szerepel a Kosztolányi Színház közeljövõre vonatkozó elképzelései között, hisz nem klasszikus színházzal kell foglalkoznia, hanem teret kell adnia a kísérleteknek.
             A Kosztolányi Színház a magyarországi Hon Alapítvánnyal és a kanizsai CNESA-val közösen készíti a Vörös bál címû produkciót, amelyrõl Andrási Attila rendezõ a következõket mondja:
             -- Hosszas keresgélés után akadtam rá erre a szövegre, amely 1918/19-et, Magyarország szétesését dolgozza fel. Szabadkai születésû vagyok, kisebbségi létben születtem, s mindig is életem meghatározó kérdése volt, mit jelent kisebbséginek lenni. 1991-ben mentem el Szabadkáról, de most, életem e szakaszában sem tudok mással foglalkozni, mint hogy meghatározzam e kisebbségi létnek úgy a milyenségét, mint a kezdetét. S mivel ez még megszületésem elõtt kezdõdött, roppantul érdekel az az idõszak, amikor erre sor került. Mivel a múlt -- azaz a huszadik -- század parancsuralmai után eljött egy olyan kor, ami legalábbis, sõt egészen biztosan látszatra demokratikus, és e látszaton túl most a lehetõségek és a szólásszabadság is jelentõsen bõvültek. Ha megnézzük, a szerbek már 15, sõt lassan 20 éve boncolgatják, hogy az õ nemzetükkel mi történt a múlt században. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy mi magyarok nézzük meg ezt, hogyan történt meg, hogy kisebbségbe kerültünk -- hallottuk Andrási Attilától, aki továbbá kifejtette: tudjuk, hogy Európában a kisebbségek teljesen szabadon, a represszió veszélye nélkül viszgálhatják múltjukat, jelenüket, tervezgethetik a jövõjüket, s nyilvánvaló, hogy a délvidéki magyaroknak is bátrabban, európaibban kell kifejezniük a saját kultúrájukhoz, múltunkhoz, a remélt jövõhöz való viszonyukat, és a többségi néppel szembeni elvárásaikat, hisz vezetõik állandóan azt hangoztatják, hogy mennyire szeretnének ahhoz az Európához tartozni, amely lényegében az autonómiák Európája.
             Mint mondta, a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház egy négyéves programot ölel fel, e periódusban szeretnék a múlt évszázad magyar történelmét feldolgozni -- évente két elõadást terveznek és például Kárpát-medencei szintû drámapályázatot is meghirdetnek majd. Persze, nem könnyû az elképzeléseket valóra váltani, hisz alig jött össze a Vörös bál színreviteléhez is a pénz, s már a bemutató másnapján elkezdenek pályázni eszközökért.
             Kifejtette, szeretné, ha Kanizsa -- ahol írótábor, egy rangos jazzfesztivál mûködik -- a színmûvészet révén is egy még sokrétûbb kulturális központ lenne. Fontos, hogy legyenek ilyen városok, mint Kanizsa, Zenta, ahol a magyarság többségben van, hisz az elmúlt negyven évben több város is elveszett a magyarság szempontjából, s félõ, hogy például kedves szülõvárosa, Szabadka is erre a sorsra jut (pedig -- jegyezte meg -- nem árt feleleveníteni, az ország jogi elõdje is aláírta a helsinki dokumentumot, amelyben kötelezettséget vállalt, hogy nem fogja az etnikai arányokat megváltoztatni). Jó lenne ha az elmenekült magyarság számára is lennének olyan ENSZ, európai és helybeli erõforrások, mint amelyek léteznek a szerbek, horvátok, albánok számára, s szülõföldre való visszatérésük lehetõségét biztosítják.
             -- Ahhoz, hogy a vajdasági magyarság itt maradjon, nagyon fontos az anyagi feltétel, errõl viszont egyelõre nem tudunk mint stabil valóságról beszélni, viszont a kultúrában nagyon fontos, hogy bátran vizsgáljuk a múltunkat, mert enélkül jövõnk sem lesz, s ezért kell az irodalom, a színház eszköztárával stb. is feldolgozni az elmúlt idõszakot. Ez van amiben itt, a Délvidéken specifikus, de van, ami nemzeti szempontból, az erdélyi, felvidéki stb. magyarság szintjén általános. Egy következõ körben pedig benne van, ami a világ minden tájára vonatkoztatható, hisz a jajszó olyan, ami minden ember számára ismerõs, és a mi történelmünkben ez a jaj igen gyakran felhangzó szó volt -- mondta Andrási Attila.
 

MIHÁLYI Katalin



LOCAL SELF - GOVERNMENT  Kanizsa / Kanjiža - kanizsa@tippnet.co.yu
Webmaster - fodor@tippnet.co.yu